Norvégia egyike volt az Európai Biztonsági és Együttmüködési Szervezetet (EBESZ) alapító országoknak. A ma már 55 tagú szervezetet 1975-ben, Helsinkiben alapították Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciaként, ám mára már kiterjedt Európán kívül, Észak-Amerikára és a FÁK-térség (Független Államok Közössége) egészére is. A legtöbb nemzetközi szervezethez hasonlóan az EBESZ gyökeres változásokat élt meg a Berlini Fal leomlása után, amiért a kilencvenes évek elején szakterületein belül új fejlődési lehetőségek mutatkoztak. Az EBESZ az ENSZ-szel, az EU-val és a NATO-val közösen vett részt a Balkán, Kelet-Európa, valamint a FÁK-országok újjáépítésében.
Norvégia EBESZ-ben való kötelezettségvállalásának alapját Vancouvertől Vlagyivosztokig minden tagországra vonatkozóan a Kelet és a Nyugat közelítésének, és a biztonsági és demokratikus fejlődés elősegítésének vágya képezi. Az EBESZ elsősorban a béke, a stabilitás és a rendkívül eltérő országok közötti szoros együttműködés biztosításának eszköze. Az EBESZ-hez köthető norvég erőfeszítések csúcspontja az 1999-ben viselt elnökség idejére esett. A fő hangsúly a norvég elnökség idején a koszovói válságon volt. Az EBESZ tevékenységének három vetületében (katonai-politikai, humanitárius és gazdasági-környezetvédelmi) végzett széleskörű tevékenysége mellett Norvégia a fenti célok szorosabb összehangolását is támogatta a szinergiahatás elérése érdekében.
Norvégia sok éven keresztül fontos politikai szerepet vállalt az EBESZ-ben, és kötelezettségvállalását jelenleg is szándékában áll fenntartani. Ennek egyik fő oka, hogy az EBESZ gyakorlatilag az egyetlen olyan politikai fórum, amelyen egyenlő felekként találkozhat és folytathat párbeszédet Eurázsia és Észak-Amerika majdnem minden országa a térség fontos biztonsági, stabilitási és fejlődési kérdéseiről. Ebben a körben mind az EU, mind az Egyesült Államok, mind Oroszország egyenlő feleknek számítanak. A kiterjedt tagság azt is biztosítja, hogy mindazok, akik társadalmi rendszerüket tevékenyen demokratikusabbá, stabilabbá, békésebbé és prosperálóvá akarják tenni, támogatáshoz és információkhoz juthassanak. Norvégia mind politikai értelemben, mind konkrét tervek támogatásával a lehető legnagyobb mértékben szeretne hozzájárulni ehhez a munkához.