Nagy figyelemmel kísérik napjainkban a kazettás bombákat, mely egy általános elnevezés az olyan típusú fegyverekre, melyek nagyszámú (bármennyi lehet 10 és több száz között) kisebb töltetet tudnak szétszórni a megcélzott területre. Az altöltetek egy tokban helyezkednek el, melyeket le lehet dobni repülőgépről, de ki lehet lőni tüzérségi gránátként vagy rakétalövedékként is. A töltetek, melyeket úgy terveztek, hogy becsapódáskor robbanjanak, a céltól bizonyos távolságra oldódnak ki, és esés közben válnak élesített lövedékké.
Az elmúlt húsz évben Európa, Ázsia és a Közel-Kelet háborúi világosan bebizonyították, hogy az ilyen típusú fegyvereknek elfogadhatatlan humanitárius következményei vannak, nemcsak a háború ideje alatt, de jóval a fegyveres konfliktusok befejeződése után is. Két fő okot kell megemlítenünk ezzel kapcsolatban.
Először is a kazettás bombák nagy területeken szórodnak szét, ezért nem tudnak megfelelően különbséget tenni a polgári lakosság és a katonák között. A kazettás bomba töltetétől függően az érintett terület nagysága elérheti a néhány száz négyzetmétertől akár a 20 hektáros területet is, mely 40 futballpályának felel meg. Sok esetben, amikor nagymértékben használtak kazettás bombákat, olyan területeken alkalmazták, ahol nincs egyértelmű elkülönülés civilek és katonák között, mint például városokban vagy mezőgazdasági területeken. Ezekben az esetekben, amikor a fegyverek nagy területet fednek le a robbanótöltetekkel, szinte elkerülhetetlenek a civil áldozatok.
Másodszor pedig, a kazettás bombák esetében gyakran előfordul a befulladt lövedék, vagyis a fel nem robbant töltet. Ezek az instabil robbanó eszközök ott maradnak a földön, háztetőkön, házak romjai közt, vagy a fákon lógva. Gyakorlatilag a fel nem robbant lövedékeknek, ugyanolyan hatásuk van, mint a taposóaknáknak. Sérülést okozhatnak, vagy megölhetik az ártatlan civileket, az összedölt házak újjáépítésénél, vagy az életfontosságú mezőgazdasági művelés során.
Mivel a fel nem robbant lövedékek hányada általában magas – nem ritka a 25% - és mivel ezt a fegyverfajtát nagyszámban alkalmazzák, nagyon magas lehet a fel nem robbant lövedékek száma. Sokszor évekkel a háború befejezése után a civilek még mindig sérüléseket szenvedhetnek.
A területek megtisztítása a fel nem robbant lövedékektől, valamint az áldozatok támogatása rendkívül forrásigényes. A korlátozott forrásokkal rendelkező szegényebb országok csak úgy tudják ellátni ezeket a feladatokat, hogy közben más fejlesztési céloktól vonják el a forrásokat. A Landmine Monitor szerint a nemzetközi közösség évi 400 millió US dollárral támogatja az érintett országokat a töltetek eltávolításában. Norvégia hozzájárulása ebből az összegből 39 millió USD. A kazettás bombák esetleges további elszaporodása nagymértékben megnövelheti a nemzetközi közösség szerepe és segítsége iránti szükségletet. Nemcsak a humanitárius veszteség lenne elfogadhatatlan, de az érintett országokra elviselhetetlen anyagi teher is hárulna.