Norvégia az 1990-es évek közepe óta rendkívüli jelentőséget tulajdonít azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek a taposóaknák okozta emberi tragédiák számának csökkentését tűzték célul. Norvégia kulcsszerepet játszott abban a folyamatban, melynek eredményeképpen megszületett a taposóaknák megsemmisítését előirányzó, azok jövőbeli használatát, felhalmozását, gyártását és kereskedelmét tiltó egyezmény. A tárgyalások a norvég fővárosban, Oslóban zajlottak 1997 szeptemberében.
A taposóaknák elleni harc különböző területein érzékelhető aktív norvég szerepvállalást továbbra is széleskörű nemzetközi elismerés övezi. Norvégia ebben az összefüggésben számottevő szakmai és anyagi segítséggel támogatja a nemzetközi közösség aknamegsemmisítő tevékenységét, ilyen célokra összesen 200 millió dollárt fordított az 1997-től 2005 decemberéig terjedő időszakban. Norvégia fellépése meghatározó a nemzetközi közösség erőforrásainak mobilizálásában és hatékony felhasználásában is.
Norvég nem-kormányzati szervek szintén jelentős mértékben hozzájárulnak az egyezményben megfogalmazott célkitűzések megvalósításához. A telepített aknamezők felszámolásában kiemelkedő munkát végez az NPA (Norwegian People’s Aid), és többek között a szervezet tapasztalatának is köszönhető, hogy Norvégia vezető szerepet tölt be a humanitárius segítségnyújtás terén.
A taposóaknák használatára vonatkozó tilalom a nemzetközi humanitárius jog fontos eleme. Taposóaknák többé nem alkalmazhatók harci cselekményekben, és a társadalmi és gazdasági fejlődés megindulásához jobb feltételekkel rendelkezik az az ország, amelynek területén nincsenek háborúból visszamaradt aknák. A háború utáni aknamentesítés a szembenálló felek közötti bizalom megteremtésének fontos eszköze, és lehetővé teszi hatalmas földterületek békés célokra történő felhasználását, ezért Norvégia aktívan vesz részt az ilyen jellegű tevékenységet igénylő békefolyamatokban, így például jelen van Sri Lankán és Szudánban.
A taposóaknák betiltásáról szóló egyezmény 1997. december 3-án került aláírásra, és 1999. március 1-jén lépett érvénybe. Az egyezmény rendelkezéseinek hatályba lépése óta a taposóaknák használata észrevehetően csökkenő tendenciát mutat, gyártásuk visszaesett, kereskedelmük szinte teljesen megszűnt, a készletek megsemmisítése felgyorsult. A korábbiakhoz képest jóval több elaknásított terület aknamentesítésére került sor, és nem utolsósorban elmondható az is, hogy nagymértékben csökkent a taposóaknák újabb áldozatainak száma. A mai napig 151 ország csatlakozott az egyezményhez, de az ebben rögzített célkitűzéseket szélesebb körben is nemzetközi irányelvnek ismerik el. Az egyezményt nem ratifikáló országok közül például sokan annak rendelkezéseit figyelembe véve alakították ki taposóaknákkal kapcsolatos politikájukat.