Norvégia magasan fejlett, nyitott, export-orientált gazdasággal rendelkező ipari ország. A világ egyik leggazdagabb országának tartják, és ugyancsak a világranglisták élén áll az életszínvonal, a várható élettartam, az általános egészségi állapot és a lakásviszonyok tekintetében is.
A kimagasló anyagi jólét részben a bőségesen fellelhető természeti kincsekkel magyarázható, részben pedig annak tulajdonítható, hogy a legnagyobb piacok közelsége folytán Norvégia is részese lehetett a Nyugat-Európában végbemenő iparosodásnak. Norvégia megtette a gazdasági növekedés biztosításához szükséges átszervezési intézkedéseket. Az extenzív kereskedelem, valamint a más országokkal való kapcsolattartás a norvég ipar számára megteremtette a haladó gazdaság kifejlesztéséhez szükséges alapokat. Ugyancsak a növekedést segítették elő a nagy termelési beruházások, a jobb és kiterjedtebb oktatás, valamint az iparban és a közügyek intézésében jelentkező technikai tudás és szervezési szakértelem.
Norvégiát a XX. században a folyamatos és erőteljes gazdasági növekedés jellemezte. 1970 után a mélytengeri olajipar kulcsszerepet játszott a norvég gazdaságban. Norvégia földterületének mindössze 21 százaléka termékeny (3 százalék megművelt terület, 18 százalék erdő). Norvégia ugyan nem tagja az Európai Uniónak (EU), de mint az EU-tagállamok és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országai között létrejött Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás aláírója részt vesz az EU közös piacában.