Norvégia gazdaságpolitikájának célja a munkanélküliség és az infláció elkerülése, a gazdasági növekedés ösztönzése, továbbá az ipar szerkezetének alakítása és a bevételek elosztása.
Az iparilag kevésbé fejlett vidékeken alacsonyabbak az adók, és külön ezzel a céllal létesített hitelintézetek támogatják a hagyományos iparágakat, a mezőgazdaságot, a halászatot és egyéb iparágakat. Ennek a támogatási rendszernek az a célja, hogy elősegítse az innovációt, fenntartsa a hagyományos iparágakat, illetve hogy meggátolja a helyi ipar hirtelen eltűnését.
A központi hatóságok a pénzügy- és hitelpolitika mellett érvényt szereztek a jövedelempolitika elvének is, mely többek között a bértárgyalások, és a mezőgazdaságból és halászatból élő települések különböző tárgyalásainak befolyásolására hozott intézkedéseket jelenti.
A bevételek elosztása elsősorban a jövedelemadók és a Norvég Társadalombiztosító által folyósított szociális juttatások megállapításával és szabályozásával valósul meg.
Az új iparágak fejlődését a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek után járó adókedvezmények, továbbá a kutatásfejlesztésre előirányzott állami támogatások serkentik.