Norvégia prosperitása és gazdasági növekedése a jó külkereskedelmi keretlehetőségektől függ, ezért az ország aktívan részt vett egy sor kötelező érvényű mindenre kiterjedő nemzetközi kereskedelmi jogszabály kidolgozásában. Norvégia 1947-ben 23 másik állammal együtt részt vett az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT - General Agreement on Tariffs and Trade) megalapításában. A megkötött nemzetközi szerződések tovább erősödtek, amikor 1995-ben a GATT átalakult, és létrejött a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO, mely jelenleg mintegy 150 tagot számláló világszervezet, melybe további országok kérték a felvételüket.
A WTO szabályok megvédik a világkereskedelemben résztvevő országokat a diszkriminációtól, protekcionizmustól és attól, hogy az erősek uralkodjanak a gyengék fölött, továbbá elősegítik a globális gazdasági fejlődést és növekedést. Az elmúlt ötven évben drasztikusan csökkentek az ipari cikkekre kirótt vámtarifák, és ma már WTO-egyezmények szabályozzák a mezőgazdasági termékek kereskedelmét, a szolgáltatások értékesítését (GATS), valamint a szellemi tulajdont képező jogokkal (szabadalmak, védjegyek és szerzői jogok - TRIPS) folytatott kereskedelmet. A WTO vitarendezési rendszere lehetővé teszi, hogy a szervezet szabályait végrehajtsa, a kis országok számára pedig biztosítja, hogy érvényesítsék jogaikat.
Vannak azonban területek, ahol a kereskedelem továbbra is alapvető korlátokba ütközik. 2001-ben a WTO dohai Miniszteri Konferenciáján a tagállamok egy újabb tárgyalássorozat elindításáról határoztak, azzal a céllal, hogy tovább csökkentsék a kereskedelmet gátló akadályokat. A felek egyetértettek abban, hogy a fejlődő országok igényeinek kiemelt figyelmet kell szentelni.
A norvég ipar termékei, ideértve a halat és a haltermékeket is, számos piacon továbbra is vámakadályokba ütköznek. A tárgyalások jelen szakaszában arra összpontosítunk, hogy hal és haltermékekre, különösen a feldolgozott termékekre sikerüljön vámcsökkentést elérnünk.
2004-ben Norvégia 176 milliárd korona értékben exportált szolgáltatásokat, ami az éves exportbevételek mintegy 24 %-a. Norvégia különösen az alábbi területekhez kapcsolódó szolgáltatások jobb piacra jutási esélyeinek biztosításában érdekelt: hajózás és egyéb tengeri szolgáltatások, az energiaszektorhoz kapcsolódó szolgáltatások, telekommunikáció valamint tengeri biztonság. Norvégia alapvetően olyan üzleti szolgáltatásokra koncentrál, melyek jelentősen hozzájárulnak egy másik gazdasági tevékenységhez. Ugyanakkor Norvégia ellenzi, hogy a piac számára elérhetővé tegyék a közszféra kulcsfontosságú ágazatait, valamint azt, hogy a legkevésbé fejlett országokkal szemben szigorú tárgyalási feltételeket támasszanak.
A protekcionista intézkedések és az anti-dömping vámok egyre nagyobb problémát jelentenek, és aláássák a piacra jutás esélyeit. A norvég termékeknek, különösen a haltenyészetekből származó termékeknek az USA-ban és az EU-ban egyaránt szembesülniük kell ezekkel az intézkedésekkel. Norvégia ezért komoly erőfeszítéseket tesz a WTO keretei közt azért, hogy nehezebb legyen protekcionista megfontolásból ilyen intézkedéseket hozni.
Élelmezésbiztonsági okokból, valamint a peremvidékek településszerkezetének és a kulturális táj megőrzésének céljából Norvégia életképes mezőgazdaságot kíván fenntartani. A magas árszinvonal azt eredményezi, hogy Norvégia bizonyos mértékig kénytelen vámokat alkalmazni, hogy támogassa a mezőgazdaságot. Másrészről a mezőgazdasági termékek exportja sok ország, különösen a fejlődő országok számára nagyon fontos. A WTO tagjai állást foglaltak a mezőgazdasági termékek liberalizálása mellett, és megállapodtak abban, hogy csökkentik a vámokat és a nemzeti támogatási rendszert, ám ennek módjáról igen nehéz egyezségre jutni.
Norvégia a globális prosperitás elősegítésében is igen érdekelt. A 150 WTO-tag több mint háromnegyede a fejlődő országokhoz tartozik, és számukra a külkereskedelem nagyon fontos eszköz a jövedelem emelkedéséhez és egy erőteljesebb gazdasági növekedés megalapozásához. Norvégia ezért a WTO-ban végzett munkájában kiemelten kezeli a fejlődő országok speciális szükségleteit.
Norvégia üdvözölte a 2005 decemberében Hong Kongban tartott WTO miniszteri konferencia eredményeit. A fejlődő, különösen a legkevésbé fejlett országok számára több jelentős határozat született, és körvonalazódtak azok a tervek, melyek a Doha-forduló tárgyalásainak 2006 végéig történő lezárását célozzák. Norvégia igyekszik konstruktívan hozzájárulni ahhoz, hogy a Doha-forduló olyan kiegyensúlyozott eredményhez vezessen, mely védi minden tagja érdekeit.