Régészeti emlékeink révén képet kaphatunk a legrégebbi korok emberének életmódjáról. A Norvégiában napvilágra került legkorábbi lelet Finnmark megyéből, Magerøy szigetéről származik, ahol egy körülbelül 12 000 évvel ezelőtti település maradványait tárták fel. A régészeti emlékek védelméről először 1905-ben született törvény. A társadalmi változások eredményeképpen, valamint a különféle műemlékekkel és régészeti leletekkel kapcsolatos ismereteink bővülése folytán az évek során szükségessé vált a törvény többszöri kiegészítése. A kulturális örökség védelméről alkotott törvény automatikusan vonatkozik minden 1537 előtt keletkezett régészeti és építészeti emlékre. A törvény előírja az 1649-nél régebbi eredetű épületek védetté nyilvánítását is.
Napjainkban Norvégia fő célja, hogy megőrizze különböző korokból származó jellegzetes és sokrétű régészeti emlékeit.
A Norvégiában feltárt régészeti leletek között történelem előtti sziklarajzokat is számon tartanak. A Skandinávia egész területén fellelhető sziklarajzok a világ kulturális örökségének fontos részét képezik.
A Norvég Kulturális Örökségvédelmi Hivatal programot indított annak érdekében, hogy biztosítsa a felbecsülhetetlen értékű norvégiai sziklarajzok fennmaradását.
Norvégiában közel 90 középkori rom található. Ezek többsége templomrom, de kisebb számban akadnak romos állapotban fennmaradt kolostorok, várak és erődök is. A Norvég Kulturális Örökségvédelmi Hivatal aktívan munkálkodik e történelmi emlékek megőrzésén.