Az UNESCO Világörökség Jegyzéke azokat a művészeti és építészeti alkotásokat vagy kultúrtörténeti jelentőségű területeket tartalmazza, amelyek a világ kulturális vagy természeti örökségének pótolhatatlan részét képezik. A kulturális és természeti világörökség védelméről szóló 1972. évi egyezmény célja, hogy a világörökség részének nyilvánított egyetemes értékű kultúremlékek vagy kultúrtájak különleges védelmet élvezve maradhassanak fenn a jövendő generációk számára. Norvégia 1977-ben csatlakozott az egyezményhez, a Jegyzéken jelenleg hét norvégiai helyszín szerepel.
A bergeni Bryggen
A késő középkorban a Bergen városában található Bryggen, azaz a Hanza-rakpart, élénk nemzetközi kereskedelem színtere volt. A tengerre néző, közel kilencszáz éven át alkalmazott építészeti stílus jegyében épült csúcsos tetejű házak párhuzamos elrendezésükkel jellegzetes sorokat formálnak. A Bryggenen fekvő telkekre egy vagy két hosszan elnyúló házsort építettek közös átjáróval. Maguk a házak lakásként és tárolóhelyiségként is szolgáltak. Minden telekhez saját hajódokk, raktár és rakodódaru tartozott. A Bryggen egészen a XX. század kezdetéig megőrízte hagyományos funkcióját, de a kereskedelmi kapcsolatok jellegének megváltozása, illetve az új közlekedési és szállítási eszközök megjelenése a hét-nyolcszáz évre visszatekintő életmód megszűnését eredményezte.
Røros bányavárosa
A város szerkezete és beépített térségei tükrözik az itt megtelepedett közösség alapvető megélhetési tevékenységeit, azaz a mezőgazdaság és a bányászat jelenlétét. Røros bányavidékének kiaknázása 1634-ben kezdődött meg, és a termelés 1977-ig folyamatos volt. A település a Hitterelva folyó mentén épült, a folyó vize biztosította a rézfeldolgozó üzemek működéséhez szükséges energiát. A város nagy részét tűzvész pusztította el először 1678-ban, majd a rákövetkező évben is komoly pusztítást végzett. A város újjáépítésekor a tervezők megtartották az utcák reneszánsz karakterű négyzetrácsos elrendezését. Rørost a későbbiekben már nem érte újabb szerencsétlenség, így a város lassan elnyerte végleges formáját és számos épülettel gazdagodott, melyek jól jelzik az 1700-as évektől napjainking tartó fokozatos fejlődést.
Az altai sziklarajzok
Alta környékén rendkívül jelentős sziklarajzokat találtak, melyek betekintést engednek a több mint hatezer évvel ezelőtt itt élő emberek életmódjába, és híven tanúskodnak az őket körülvevő világról alkotott képükről. Az első sziklarajzokat véletlenül fedezték fel 1973-ban, azóta öt különböző helyről további háromezer véset került elő. A sziklába vésett ábrák keletkezési ideje hosszú időszakot ölel át, a legrégebbi sziklarajz több mint 6 200 éves, míg a legfiatalabb mintegy 2 500 évvel ezelőtt született.
Az urnesi fatemplom
Építészeti és stílustörténeti szempontból Urnes fatemploma különleges helyet foglal el a Norvégiában fennmaradt huszonnyolc hasonló építmény között. A templom, melyet egy befolyásos urnesi család saját használatra emeltetett az 1100-as évek második felében, a legrégebbi és legjobb állapotban megőrzött norvég fatemplomok egyike. Faanyagának finom vésetei az építők kivételes mesterségbeli tudásáról árulkodnak, belső tere szokatlanul gazdagon díszített. A templom építői minden bizonnyal jól ismerték a kor külföldi építészetének főbb irányzatait, és remekül adaptálták fára a kő alapú építkezéseknél alkalmazott módszereket.
A Vega-szigetcsoport
A Helgeland partjainál fekvő 1 037 km2 területü kultúrtáj kisebb-nagyobb szigetek és tengeri sziklaképződmények sokaságából áll. Ezen a vad vidéken tízezer éve honos tevékenység a halászat és a csapdavetés. A szigetek fokozatos benépesedésével rendkívül jellegzetes táj alakult ki, melynek legfőbb vonása a halász-földműves közösségek és a zord, de megkapóan gyönyörű természeti környezet között fennálló harmónia.
Nyugat-Norvégia fjordjai
A Nyugat-Norvégiában található Geiranger-fjordot és a Nærøy-fjordot szintén a világörökség részévé nyilvánították. Mindkét fjord páratlan természeti szépségéről nevezetes, a klsszikus norvég fjordvidék minden jellegzetességét magukon hordozzák. A környezetükre gyakorolt emberi beavatkozás mértéke elhanyagolható, a helyi települések határain kívül nincsenek jelentősebb ipari létesítmények. Ezek a fjordok alkotják Norvégia legnagyobb kiterjedésű érintetlen fjordvidékeit, melyek szépségüket tekintve egyedülállóak a világon.
A Struve földmérő vonal
A Struve földmérő vonal Európa legelső jelentős tudománytechnikai felmérésének eredményeképpen készült el. A munkálatokra 1816 és 1852 között került sor Friedrich Georg Wilhelm Struve vezetésével. A német csillagász nevét viselő földmérő vonal a földtan történetének egyik mérföldköve. A vonal 34 mérőpontból áll és 10 országon halad át, melyek a következők: Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország, Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Moldova, és Ukrajna.