Alexandria könyvtárában őrizték az ókori világ írott emlékeinek legnagyobb gyűjteményét. Az ősi tudás hatalmas tárháza veszett el mindörökre, amikor az épületet tűzvész pusztította el az V. században.
1989-ben az egyiptomi kormány nyílt versenypályázatot írt ki az újjáépítendő Alexandriai Könyvtár terveinek elkészítésére. Mintegy 650 pályamű érkezett. Óriási meglepetésre a Snøhetta nevű építésziroda nyerte el a megbízást – egy olyan apró norvég cég, amely korábban csak néhány nagyobb volumenű épületet tervezett, és hasonló pályázaton még soha nem nyert. Az új könyvtár, a 2002-ben átadott Bibliotheca Alexandria, sokak számára az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb építészeti alkotása.
A könyvtár lenyűgöző és egyszersmind egyszerű konstrukcióval bír. Az épület lényegét tekintve egy átlósan kettémetszett álló henger, melynek világos térgeometriája sok rokon vonást mutat az ókori Egyiptom építészeti csodáival. A hengerpalástba oldalról ékelődő egyenes vonal valójában gyaloghíd, amely a könyvtárat déli irányban köti össze az Alexandriai Egyetemmel. A híd egy forgalmas utca felett csatlakozik a könyvtár második emeletéhez és a tenger felé halad tovább az épület északi oldalánál fekvő köztérig.
A gyaloghídtól nyugatra eső részen bemélyedést vágtak a hengerbe, és az így létrejött tág térben alakították ki a könyvtár főbejáratát. A főbejárat egy régebben épült konferenciaterem ajtajára néz, mintegy jelképéül az idősebb szomszéd iránti tiszteletnek. A két épület között kockakővel burkolt tér nyílik, ennek talajába pedig egy planetáriumnak otthont adó hatalmas gömböt süllyesztettek.
A tervezők egy ferde darabot kivágtak a henger alakú konstrukcióból. Ez általában elliptikus felületet eredményezne, de ennél az épületnél már a kiindulópont is egy megdöntött elliptikus henger volt, így a földszint felülete és a tető lejtős síkja tökéletes kört formál. A könyvtár ferde dőlésszögű falai kivétel nélkül észak felé, a tenger irányába mutatnak, akárcsak a tetőkorong szerkezetének lejtése. A szabályos henger statikus test, a könyvtár rendhagyó geometriája viszont mozgást sugall – ezt az érzést erősíti a tízemeletes épület függőleges kiterjedése is: talajszint alatti tízméteres mélységből emelkedik 32 méteres magasságig.
A henger délre néző falait gránitlapok borítják, melyeket nem fűrésszel vágtak méretre, hanem nagyobb tömbökből hasítottak ki. Az egyenetlen, ám lágy körvonalú felülettel rendelkező gránitlapokra az ábécé betűit vésték a világ minden tájáról. A nap állásából adódó fényjelenségek és az épülethez illeszkedő medence vízfelszínén tükröződő elektromos világítás miatt a gránitba vésett szimbólumokon élénk árnyjáték figyelhető meg, mintha csak egy ősi egyiptomi templom falait szemlélnénk. A könyvtár monumentális aulája markáns belső teret képez 160 méter átmérőjű félkörével. Az ívelt fal nyílt függőleges csatlakozásokkal ellátott betonelemekből készült, míg az egyenes falat Zimbabwéből származó csiszolt feketekővel burkolták. A padlót hét lépcsőzetes szintre osztották, melyek észak felé, a Földközi-tenger irányába lejtenek.