Az 1924-ben született Sverre Fehn a II. világháború utáni években végezte építészeti tanulmányait, és hamarosan generációjának vezető építésze lett. Külföldön a legkiemelkedőbb norvég építészként tartják számon.
Tanára, Arne Korsmo, nagy hatással volt Fehn pályafutásának korai szakaszára. 1952-53-ban egy marokkói utazás során Fehn megismerkedett az egyszerűségre törekvő elemi építészettel, és ez kijelölte későbbi szakmai fejlődésének ívét. Egy évvel ezután Párizsban kezdett dolgozni a jelentős francia építész, Jean Prouve irányításával, emellett minden figyelmét Le Corbusier munkáinak tanulmányozására szentelte. Nemzetközi környezetben szerzett tapasztalatai komoly szerepet játszottak abban, hogy korának legkifinomultabb elgondolásait sikerült sallangmentes és népszerű építészeti megoldásokkal összehangolnia.
Fehn és kollégája, Geir Grung számára az áttörés 1955-ben következett be, ekkor adták át az oslói Økern Idősek Otthonának modern stílusú épületét. Három évvel később Fehn Grung társaságában, valamint Arne Korsmo és hét fiatal építész bevonásával megalapította a PAGON-csoportot (a mozaikszó jelentése: Progresszív Norvég Építészek Csoportja Oslóban), és ezzel megkezdték a modern építészet népszerűsítéséért folytatott küzdelmüket.
Harmincnégy éves korában Fehn nemzetközi elismerésben részesült az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás norvég pavilonjának terveiért. Az 1960-as években készült el pályafutása máig legjelentősebbnek tartott munkáival, a Velencei Biennálén felállított Északi Pavilonnal, és a norvégiai Hamar városában található Hedmarki Múzeum épületével. A múzeum Fehn talán legnagyobb építészi teljesítménye, jól jelzi tervezőjének azon szándékát, hogy a tiszta modernizmustól egy személyesebb tartalmat hordozó stílus felé mozduljon el.
Az 1971-től 1977-ig tartó időszakban Fehn elképzelései alapján valósult meg a skådaleni Siketek Iskolája, melynek épületei hivalkodás nélkül nyúlnak el az észak-oslói Holmenkollenåsen lejtőjén. Az elmúlt években Fehn komoly szakmai sikereket könyvelhetett el egy sor norvégiai múzeum megépítésével, az ő munkája a fjærlandi Norvég Gleccsermúzeum (1991), az alvdali Aukrust Központ (1996), az ørstai Ivar Aasen Központ, és a Hortenben felépült Norvég Fényképészeti Múzeum (2001).
Fehn számos figyelemreméltó magánházat tervezett, ilyen például a norvégiai Bambléban álló Villa Busk, melyet 1990-es elkészültekor építészeti mérföldkőnek minősítettek a kritikusok. Rendkívül eredeti kiállítástervek is fűződnek a nevéhez, közülük említést érdemel az 1972-ben rendezett középkori díszítőművészetet bemutató kiálítás, valamint az ősi terrakotta figurákat felvonultató Kínai Katonák Kiállítása. Leginvenciózusabb alkotásainak egy részét építészeti versenyekre készítette, ezeken gyakran ért el első helyezést. Sajnos győztes pályaműveiből csak kevés esetben született tényleges épület.
Sverre Fehn eddigi munkásságának legnagyobb nemzetközi elismerését 1997-ben kapta, ebben az évben mind a Pritzker Építészeti Díjat, mind pedig a Heinrich Tessenow Aranyérmet a norvég építésznek ítélte a szakmai zsűri. Brilliáns elgondolásai kiváló tervezőkészséggel és egyedülálló költői kifejezésmóddal párosulnak. Fehn 1971 és 1995 között az Oslói Építészeti Főiskola professzora volt, jelenleg tiszteletbeli tagja norvég, finn, skót, brit és amerikai építészszövetségeknek és intézeteknek, valamint a Dán Királyi Akadémiának és a Svéd Királyi Akadémiának is. 1993-ban elnyerte a Francia Építészeti Akadémia aranyérmét, 2001-ben pedig elsőként vehette át a Grosch-érmet, egy olyan kitüntetést, melyet a norvég nemzetépítés korszakának jelentős hatású építésze, Christian H. Grosch emlékére alapítottak. Sverre Fehnt a Norvég Királyi Szent Olaf-rend parancsnokává is kinevezték.
Sverre Fehn legújabb munkáját 2007 tavaszán tekintheti meg a nagyközönség, ugyanis ekkor nyílik meg az oslói Bankplassen 3. alatt található Építészeti Múzeum. Egy 1830-ban épült klasszicista stílusú banképületet újítanak fel Fehn tervei alapján, az új arculatot kapó épülethez egy különálló kiállítási csarnok is tartozik majd.