A gyermek- és ifjúsági irodalom sokat fejlődött, miután az 1700-as években önálló műfajjá vált. Eredetileg még a népmeséket, vagy a tündérmeséket sem a gyerekeknek szánták, gyermekirodalomról majd csak az 1800-as években kezdtek beszélni.
Norvégiában az első gyermekeknek szánt olvasmányt 1789-ben nyomtatták. A norvég népmese gyűjtő, Jørgen Moe, a szerzője annak a műnek, amit ma már Norvégia első klasszikus gyermekmeséjének tekitenek: I Brønden og i Kjærnet („A kútban és a tóban”, 1851), realista, szentimentalizmustól mentes ábrázolás, kifejezetten gyerekeknek.
Az 1890-től 1914-ig tartó korszak a norvég ifjúsági irodalom aranykora, megszámlálhatatlan könyv, kisgyermekeknek szóló történet látott napvilágot. A gyermekeknek szóló könyvek iránti érdeklődés a II. világhábrú után nőtt meg újra, ideértve az ifjúsági irodalmat is. A háború okozta borzalmakból felocsúdva, a közönség idilli történetekre vágyott, melyek mentesek a konfrontációktól, attól a hittől vezérelve, hogy a gyerekeket meg kell védeni a világ fenyegetésével szemben. Az 1960-as, 70-es években ezt aztán felváltotta egy másik nézet, miszerint legjobb a gyerekeket szembesíteni a problémákkal teli valósággal. Szerencsére mind a realisták, mind pedig a romantikusok a gyerekek érdekeit, nevelését tartották szem előtt munkájuk során.
A Norvég Műsorszóró Társaság kulcsszerepet játszott a gyermek- és ifjúsági irodalom fejlesztésében és terjesztésében. Norvégia legkedveltebb gyermekszerzőinek, Anne-Cath. Vestly (1920-), Thorbjørn Egner (1912-1990) és Alf Prøysen (1914-1970) munkái akkor lettek igazán népszerűek, amikor történeteiket felolvasták a rádióban. Ezek a szerzők a mai napig rendkívül népszerűek, és könyveiket a világ számos nyelvére lefordították.
Megannyi kortárs szerző ír gyermekeknek szóló művet, sokszor didaktikai célzattal, hogy felkeltsék az olvasó érdeklődését az olvasás, a tanulás iránt, hogy elgondolkodjanak az ember világegyetemben betöltött szerepén. Az egyik legismertebb szerző Jostein Gaarder (1952-). Regénye a Sofies verden (Sophie világa, 1992) több mint 20 millió példányban kelt el, és közel 50 különböző nyelvre fordították le. A Sophie világa nem csak kamaszoknak szóló könyv, de egyben alapfokú filozófiai kurzus is. A nem irodalmi témájú gyermekirodalom norvég szerzői is nemzetközi elismerésben részesültek. Eirik Newth (1964-) több díjat is nyert gyerekeknek és fiataloknak szánt tudományos könyveivel (lásd: Tudományos irodalom)
Úgy tűnik, Norvégiában a gyermekirodalom manapság ismét aranykorát éli. Évente több, mint 700 gyermek- és ifjúsági könyv jelenik meg, több szerző művét fordítják le idegen nyelvekre, mint valaha. A norvég kultúra és kulturális örökség ápolásának jegyében végzett komoly munka részeként a Norvég Kulturális Tanács szervezi azt a norvégiai kortárs szépirodalmat és tényirodalmat támogató vásárlási programot, melynek keretében 1 550 darab – körül-belül 100 szépirodalmi, 20 tényirodalmi - könyvet osztanak szét Norvégia könyvtárainak.