Norvégia legismertebb drámaírója Henrik Ibsen (1828-1906). Gyakran emlegetik a modern dráma atyjaként, mivel Ibsen műveiről azt tartják, forradalmasították a drámatechnika fejlődését Európában és az USA-ban. Darabjai a mai napig népszerűek, és rendszeresen játsszák őket az egész világon.
Ibsen Norvégiában született és nevelkedett, de gyakran tartózkodott huzamosabb ideig külföldön.
Összesen mintegy 27 esztendőt töltött Olaszországban és Németországban. Sosem távolodott el igazán a gyökereitől, Norvégiát használva művei hátteréül. Ibsen drámái elemzik és kritizálják a társadalmat, miközben mesterien mutatnak be egzisztenciális és pszichológiai konfliktusokat. Művei mind a mai napig kiterjedt kutatás tárgyát képezik Norvégiában és külföldön egyaránt.
Ibsen óta a norvég színműírók új generációja nőtt fel. Ma mintegy 230 drámaíró látja el műveivel a színházakat, filmeket, a rádiót és a televíziót. Közülük jópáran kaptak nemzetközi elismerést, mint például Cecilie Løveid (1951-) és Jon Fosse (1959-). Cecilie Løveid munkáira a társadalmi modernitás a jellemző. Løveid a női sorsok ábrázolása során kísérletezik az elbeszélő stílussal. A lírát egyértelmű kísérleti eszközként alkalmazza, a nők ábrázolása pedig a modern feminizmus egyik ágaként fogható fel. Løveid írt verseket, rádiójátékokat és gyerekkönyvet is.
Jon Fosse (1959-) manapság Norvégia legnépszerűbb kortárs drámaírója hazájában és külföldön egyaránt. Minimalista darabjait szoros szerkezet jellemzi, ismétlődő stílussal, valahol a realizmus és az abszurd határán. Nyelvezete költői, amit egyértelműen befolyásolt a rockzene. Darabjai az emberek közötti viszonyt vagy annak hiányát boncolgatják.