A norvég kortárs atonális művészi zene atyja Fartein Valen (1887-1952). A 12 nyelven beszélő, tehetséges ember kevéssé értékelt, misztikus, finom tónusú világot épített maga köré, ami a kortársai számára felfoghatatlan maradt. Annak ellenére, hogy Berlinben tanult, fejlődése legfontosabb pilléreként Bach ellenpontjainak saját, független tanulmányozását tekintette. Az az elképzelése, hogy létrehozzon egyfajta disszonancián alapuló polifóniát, egy 12 tónusszerű rendszer megalkotását eredményezte, amit Arnold Schönbergtől függetlenül, de vele párhuzamosan fejlesztett ki.
A jelenkor kortárs zenei közössége aktív és jól látható szerepet játszik a norvég zenei életben. Az ISCM (International Society for Contemporary Music – A Kortárs Zene Nemzetközi Társasága) norvég szekciójának, a Ny Musikk-nek kulcsfontosságú szerepe van ebben. A szervezetet Pauline Hall (1890-1969) zeneszerző hozta létre 1938-ban. Az ötlet egy párizsi tartózkodás alkalmával született. A művésznő szükségét érezte egy olyan közeg kialakításának, amelyben új irányzatokat lehet kipróbálni, miután visszatér Norvégiába. Ma a társaság országos hálózatot tart fenn, és támogatja a kortárs zenét. Meghatározó befolyással bír az új zeneszerzők és zenészek fejlődésére, valamint a kortárs zenével foglalkozó együttesek működésére.
A norvég zeneszerzők nagy erőfeszítéseket tesznek művészetük népszerűsítésére, küzdenek elismertetésükért nemzeti, északi és nemzetközi társaságok segítségével, melyek megvédik érdekeiket zeneszerzőként, illetve szerzői jogdíj vonatkozásában. Az ország több kiemelkedő zeneszerzője volt már az ISCM norvég szekciójának vezetője. Pauline Hallt, akit Norvégia kevés impresszionistái közé sorolhatunk, Finn Mortensen (1890-1969), a szerializmus bajnoka váltotta, majd őt követte Arne Nordheim, az elektromos zene jeles képviselője. A társaság legutóbbi elnökei között találjuk Kåre Kolberg, John Persen és Åse Hedstrøm nevét, mindnyájan meglehetősen termékeny zeneszerzők. Mind Persen, mind pedig Hedstrøm volt már igazgatója Norvégia legjelentősebb kortárs zenei fesztiváljának, az Ultima – Oslói Kortárs Zenei Fesztiválnak.
Arne Nordheim (sz. 1931) különleges helyet foglal el a mai zeneszerzők között. Otthona a Királyi Palota közelében fekvő Grotten, melyet a norvég kormány tiszteletbeli rezidenciaként egész életre adományoz az ország egy-egy kiemelkedő művészének. Nemzetközileg elismert kollégái között említhetjük az olasz születésű Antonio Bibalo, valamint Edvard Hagerup Bull nevét. A zeneszerzők következő generációjához tartozik Olav Anton Thommessen és Lasse Thoresen, zeneszerzői karrierjük mellett mindketten a zeneszerzés befolyásos professzorai a Norvég Zeneművészeti Akadémián, csak úgy mint Cecilie Ore, Rolf Wallin és Asbjørn Schaathun. A fiatalabb korosztályban meg kell még említenünk Jon Øyvind Ness, Eivind Buene, Maja Ratkje és Lars Petter Hagen nevét is.