Festészet

A századforduló után a norvég kortárs festők szoros kapcsolatban álltak Franciaországgal, egészen az 1960-as évekig. Ez különösen szembeszökő Thorvald Erichsen munkáin, a világos, színes, élénk festmények valószínűleg Bonnard hatását mutatják, a lehető legnagyobb kontrasztot képezve a norvég realizmussal. Egy másik fontos művész, Ludvig Karsten (1876-1926), akit a művészettörténészek késői... Bővebben

A norvég festők egészen 1965-ig szorosan követték a  francia tradíciót, és csak később kezdtek odafigyelni a többi országban végbemenő fejlődésre, különös tekintettel Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra. Az 1960-as évek vége felé Håkon Bleken (sz.1929) és Knut Rose (sz.1936) is megpróbálta átalakítani az eleddig pontos, szigorú norvég festészeti stílust, figuratívabb, elmesélő technikát Bővebben

Amikor Drezda, Németország szellemi központjaként elvesztette jelentőségét az 1830-as évek folyamán, a norvég művészek követték J.C.Dahl-t, és új központot hoztak létre Düsseldorfban. Ez a generáció, a “düsseldorfi társaság” a norvég közönségnek is bemutatta képeit. Műveik nemzeti romantika címszó alatt vonultak be a norvég művészettörténetbe. A korszak megmásíthatatlanul kötódik Adolph Tiedema... Bővebben

Az 1870-es évek vége felé néhány évre München lett a bázisa egy fiatal norvég művészekből álló csoportnak. Meghatározó alkotásaik a norvég művészettörténetben a realista jelzőt kapták. Hans Heyerdahl (1857-1913), Kitty L Kielland (1843-1924), Harriet Backer (1845-1932), Erik Werenskiold (1855-1938), Christian Skredsvig (1854-1924), Theodor Kittelsen (1857-1914) és Gerhard Munthe (1849-1929)... Bővebben

Norvégiában a grafikai művészetek nem fejlődtek ki egészen 1895-ig, amikor is Edvard Munch olyan változatos eljárásokkal kezdett foglalkozni, mint például a fanyomat, a metszet és a litográfia. Mivel a tengerentúlon élt, munkáját Norvégiában nem ismerték el azonnal, így grafikai technikái nem gyakoroltak azonnali hatást a kortárs norvég művészek munkájára. Néhány évvel később Nikolai Astrup egy... Bővebben

A XIX. század egy új korszak kezdetét jelöli a norvég festészetben. A századfordulón a portréfestészet rendkívül népszerű volt a társadalom felsőbb köreiben, és számos norvég portréfestő kereste a kenyerét azzal, hogy megörökítette a gazdagokat és hatalommal bírókat. Jacob Munch (1776-1839) jónevű empirikus portréfestő, pontos, korrekt stílusáról volt ismert. A portréfestők következő... Bővebben

A  II. világháború élménye csak rövid ideig hatott a politikai érdeklődésű fiatal norvég festők munkájára, és nem sokkal a háború után csatlakoztak az absztrakt, non-figuratív festészet nemzetközi hullámához. A háború utáni generáció teljesen felszabadultan használt minden kifejezésformát, azokat is, melyekkel a nácik és a fasiszták visszaéltek. A norvég közönség erős ellenvetése ellenére az. Bővebben