Norvégia semlegességi nyilatkozata igen csekély jelentőséggel bírt. 1940. április 9-én a német hadsereg megtámadta Norvégiát. Két hónapon át tartó ádáz küzdelem után, valamint Anglia és Franciaország katonai segítsége ellenére sem maradt más hátra, mint hogy Norvégia megadja magát. A királyi család, a kormány, a Védelmi Minisztárium, továbbá az államigazgatás néhány vezetője a visszavont szövetséges csapatokkal együtt Nagy-Britanniába távozott. A háború idején a norvég kormány emigrációban folytatta munkáját.
A kereskedelmi flotta volt a legjelentősebb eszköz, amelyet Norvégiának fel kellett ajánlania a szövetségeseknek. A flotta több mint 1 000 hajóból állt, és összesen mintegy 4 millió hosszú tonnát tett ki. Nagy-Britanniában újból megszervezték Norvégia katonai egységeit minden fegyvernemben. Ezek részt vettek az Atlanti-óceánon vívott csatákban, Európa 1944-es megszállását követő harcokban, valamint a légi csatákban Nagy-Britanniában és a kontinensen. A háború vége felé a svédek hozzájárultak ahhoz, hogy a norvégok katonai egységeket állítsanak fel Svédországban, melyek közül némelyek részt vettek a németekkel szemben vívott harcokban. Mindez azt követően történt, hogy a szovjet csapatok megtámadtak és felszabadítottak Norvégia legészakibb vidékén, Északkelet-Finnmarkon egy kisebb területet. A megszállás idején az ellenállási mozgalmak évről-évre erősödtek. Titkos katonai erőket is sikerült összevonni, és a németek fenyegető potenciálként tekintettek ezekre.
Norvégia egészen Németország 1945-ben bekövetkezett kapitulálásáig megszállás alatt állt. Mikor a németek megadták magukat, nem kevesebb, mint 400 000 német katona volt a mindössze 4 millió lakosú Norvégiában. A német megszállás a norvég gazdaság kizsákmányolását eredményezte, a náci terror pedig kivégzésekkel és népírtással járt, bár ez valamivel kisebb léptékű volt mint sok más megszállt országban.
Felszabadulás
A norvég ellenállási mozgalom csapatai már 1945. május 8-án elkezdték a náci csapatoktól átvenni a hadállásokat. Fokozatosan csatlakoztak a Nagy-Britanniából és Svédországból érkező szövetséges és norvég csapatok is. A szövetséges csapatok bevonulása zökkenőmentes volt. Az emigráns kormány hazatért Nagy-Britanniából, és június 7-én az angol flotta egyik hajóján maga Haakon király is megérkezett az oslói kikötőbe.
Hazaindultak a német koncentrációs táborok norvég túlélői is. Amikor véget ért a háború 92 000 norvég tartózkodott külföldön, ebből 46 000 Svédországban. A német megszállók mellett 141 000 idegen volt Norvégiában, legnagyobb részük hadifogoly, közülük 84 000 orosz nemzetiségű.
A németek a háború alatt Norvégia GDP-jének mintegy 40 %-át használták fel saját katonai céljaikra, és a veszteségekhez hozzá kell még számítanunk a háború okozta pusztításokat is, melyek igen jelentősek voltak különösen Finnmarkban. A visszavonuló német csapatok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, hatalmas területeket sikerült így teljesen romba dönteniük. A városokban és más településeken bombázások és szándékos gyújtogatás pusztított.
Összesen 10 262 norvég vesztette életét a háborúban vagy fogságban. Mintegy 40 000-re tehető a fogva tartottak száma.