Közegészségügy

A jóléti állam fokozatos kiteljesedését az 1900-as években a norvég közegészségügyi rendszer nagyarányú bővülése kísérte mind a betegápolás, mind pedig a gondoskodás terén.

A közegészségügy által nyújtott ellátást az adóból finanszírozzák, és társadalmi hovatartozástól függetlenül egyformán hozzáférhető mindenki számára, aki Norvégiában él. 242 500 alkalmazottjával az egészségügy képezi Norvégiában az egyik legnagyobb szektort.

Az Egészségügyi- és Szociális Minisztárium irányítja és ellenőrzi a nemzeti egészségpolitikát. Az egészségügyi ellátásról megyei és helyi szinten gondoskodnak. A települési önkormányzatok az alapellátást biztosítják, a megyei és az öt egészségügyi körzetközpont pedig a szakorvosi és kórházi ellátásért felel. A közintézmények mellett több hatóságilag engedélyezett magánrendelő és -kórház működik.

A norvég egészségügy számára napjainkban a kórházi várólisták és a lakosság elöregedése jelenti a legnagyobb kihívást. Az 1970-es évek óta rohamosan növekedik az idősek aránya a lakosságon belül, ami a gyógyító, rehabilitációs és gondozói szolgáltatások iránt mutatkozó fokozott igényt eredményez.

Az első norvég közkórház alapjait az 1700-as években fektették le, és az 1800 évek vége felé megjelentek a szakkórházak és pszichiátriai osztályok is. 1900 után a röntgenkészülék és a modern érzéstelenítők megjelenésével új korszakába lépett a modern kórházi szektor. 1945 óta a közegészségügy fejlődése követi a nemzetközi trendet mind az antibiotikumok és más típusú gyógyszerek alkalmazásában, mind pedig az orvosi technológia folyamatos fejlesztésének terén.

A norvég közegészségügyi ellátás gerincét régóta az orvosok képezik. Nem egy esetben ők egyengették egy-egy központi vagy helyi egészségügyi reform útját.


Forrás: Kristin Natvig Aas az Aschehoug és Gyldendal Kiadó Norvég Enciklopédiája alapján   |   Internetmegosztás   |   print