A Norvégiában zajló nemek közötti egyenjogúságról szóló társadalmi vitában a férfiak változó szerepkörének hangsúlyozása sokakban még mindig ellenállást vált ki. Általánosságban véve a férfiakat az eros és domináns nemnek tartják, míg a noket a generációk óta diszkriminációban részesített nemnek vélik, s ezért különleges intézkedéseket és cselekvést tartanak szükségesnek. Ez az álláspont volt uralkodó a nok alapveto állampolgári jogainak megadásakor is. Ugyanakkor ez a szemlélet meggátolni látszik azt, hogy a férfi nem mibenlétét meghatározzák. A férfiak nem alkotnak egy homogén, egységes csoportot, és nem lehetséges csupán egyfajta férfi nemi szereprol beszélni. A férfiasság fogalma nem mindig egyezik az ero fogalmával. A férfiak sok különféle életformát követnek, és különbözo érdekek által vezérelve élnek.
Társadalmi és egészségügyi statisztikák arról tanúskodnak, hogy a nyugati társadalmakban az élet nagy árat követel a férfiaktól. A férfiak többségben vannak a drogfogyasztók és a börtönbüntetésben részesülok között. A férfiak várható élettartama alacsonyabb, mint a noké. A fiúk problematikusabb viselkedési mintákat követnek az iskolában, mint a lányok, így az általános iskolai szinten a tanulók közül a fiúkat többször kell szankcionálni, mint a lányokat. Az iskolaelhagyók között számottevoen több a fiú, mint a lány.
Világosan és tüzetesen dokumentált annak szükségessége, hogy a gyermekek férfi mintákkal is találkozzanak az óvodákban, napközi-otthonokban és iskolában, de a családi élet során is. Általános meggyozodés, hogy az óvodákban és az iskolákban túl nagy arányban foglalkoztatnak noket. Az óvodákban csupán hét százalék a férfi pedagógusok aránya, és az általános iskolák alsó tagozatainak tanítói (2002-es statisztikai adatok szerint) csak tizenkét százalékban férfiak. A kormány azon munkálkodik, hogy változásokat érjen el, és erosítse a nemek közötti esélyegyenloséget ezen a téren, és 2007-re azt tuzte ki célul, hogy a férfi pedagógusok aránya 20% legyen az óvodákban.
A férfi nemi szerepekben a legnagyobb változás a férfiak apaszerepe terén következett be Norvégiában. Kutatások kimutatták, hogy a férfiak az apaság kapcsán szakítottak a hagyományos férfi nemi szerepekkel a legszembetunobben. Az 1993-ban bevezetett apasági szabadságot annak érdekében hozták létre, hogy az apák kapcsolata erosödjön gyermekeikkel. Az új apasági szabadság megmutatja annak szükségességét, hogy a férfiak is aktívan szerepet vállaljanak gyermekeik gondozásában és nevelésében.
A férfi nemi szerepekben történo változások nemcsak a férfiak nokkel való kapcsolataikra vannak kihatással, hanem arra is, hogy hogyan viszonyulnak más férfiakhoz, az új feladatokhoz, illetve a férfiak által vezetett társadalmi intézményekhez. 2002-ben felállították a REFORM elnevezésu államilag támogatott forrásközpontot férfiaknak, amely a nemek közötti esélyegyenloséget kívánja elomozdítani a férfiak életkörülményeinek javítása által, valamint oly módon, hogy olyan területeken hasznosítják a férfiak képességeit, amelyeket hagyományosan nem kötodtek össze a férfi szerepekhez.