Norvégiában a nok mindig is sikeresen érvényesültek a politikai életben. Harminc évvel ezelott a Storting (norvég országgyulés) képviseloinek csupán tizenöt százaléka volt no. Ezzel szemben az elmúlt években a noi képviselok aránya 36 és 39 százalék között volt. A nok és a férfiak közötti megnövekedett esélyegyenloség a politikai döntéshozatal terén szorosan kapcsolódik a nok számára elérheto oktatási és munkavállalási lehetoségekhez. Ugyanakkor a jó képességek, a tapasztalat, az egyenloség-barát környezet és jóakarat még önmagában nem elég. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nok száma nem növekszik automatikusan a politikai intézményekben, ha célzott intézkedések (például különleges kampányok vagy kötelezoen nok által betöltendo munkahelyek fenntartása) nem történnek ennek érdekében.
Nok számára fenntartott helyeket eloször a Szocialista Bal Párt és a Liberális Párt vezette be az 1970-es években. Ma gyakorlatilag az összes jelentos norvég párt tart fent kizárólag nok által betöltheto helyeket a parlamenti választások vagy esetleges kormányalakítás alkalmával. Ezt a kvótarendszert a pártok önkéntes alapon vezetik be, illetve vonatkoztatják magukra. Norvégiában nincsen arra vonatkozó jogi szabályozás, hogy a politikai pártokban vagy a közvetlenül a lakosok által választott politikai szervekben nemek közötti egyensúly álljon fent.
Az államilag felállított bizottságokban, kuratóriumokban illetve tanácsokban is kvótarendszert vezettek be. Harminc évvel ezelott ezekben a testületekben a nok csak az összes állás tizenegy százalékát töltötték be. 1981-ben a Nemek Közötti Egyenloség Törvényéhez csatlakozva a nemek közötti esélyegyenloség megteremtését célzó intézkedéseket vezettek be a fent említett állami bizottságokban, kuratóriumokban és tanácsokban Ennek eredményeképpen 1988-tól fogva arra törekedtek, hogy ezekben a szervekben mindkét nem aránya a minimum 40 százalékot érje el. A törvény legutóbbi módosításának következtében a nok képviselete a megszokott 22 százalékról egy állandósult 40 százalékra növekedett 1997-re.
1986-ban a Gro Harlem Brundtland miniszterelnök asszony által alakított kormányban az eddigi legnagyobb számú no vett részt. Azóta egyetlen norvég kormányban sem volt 40 százalék alatt a nok aránya.
A nemek képviselete cégek felügyelo-bizottságaiban
A norvég magánszektorban a részvénytársaságok (részvényesek illetve alkalmazottak által választott) kuratóriumi tagjainak 8,5 százaléka no (2003. júliusi adatok szerint). Az állami vállalatok esetében ugyanez az arány 45,7 százalékos (2003. márciusi adatok alapján).
2004. január elsejétol módosították a vállalati törvénykezési intézkedéseket az állami vállalatok felügyelo-bizottságára vonatkozóan. A törvény az ilyen testületekben mindkét nem legalább 40 százalékos képviseletét teszi kötelezové.
Hasonló módosításokat fogadtak el a magánszektor részvénytársaságaira is, ezek a szabályozások azonban nem lépnek érvénybe, ha 2005. július 1-ig a kívánt nemek közötti egyensúly magától így alakul. A norvég Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy 2005. július elsején 519 magán részvénytársaság volt Norvégiában. A felügyelo-bizottságok állandó tagjai között a nok aránya (tulajdonosi és munkavállalói oldalról) a norvég magántulajdonban lévo részvénytársaságoknál 15,5 százalék volt. Ezen adatok alapján határozott úgy a Stoltenberg-kormány, hogy a törvény hatályba lép 2006. január elsejétol.
Összehasonlításképpen a Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy a foiskolák és egyetemek hallgatói között 60 százalék a nok aránya, és a lakosság között több nonek, mint férfinak van négyéves felsofokú végzettsége.
A szabályozások azonban nem vonatkoznak a magánszektor korlátolt felelosségu társaságaira. Norvégiában az ilyen vállalatok nagy része kisebb családi vállalkozás, ahol a tulajdonok természetes személyek és a bizottságokban saját magukat képviselik. A nemek képviseleti arányáról szóló törvény nem az ilyen típusú vállalatokra vonatkozik. Az állami részvénytársaságok esetében azonban más a részvénytulajdonosok megoszlása, és a vállalat vezetése is kevésbé személyes jellegu.