A gyermek- és nokereskedelem a rabszolgatartás modernkori formája. Évente több ezer not és gyermeket visznek el az egyik országból a másikba, gyakran Kelet-Európából Nyugat-Európába, egyfajta emberkereskedelem részeként. Az effajta emberkereskedelem elsodleges célja a szexuális kizsákmányolás, de egyúttal törvénybe ütközo munkaeroforrást is jelenthet. Az emberkereskedelem a szexuális eroszak egyik súlyos változata, amely a nemek közötti egyenjogúság elvével semmiképpen sem összeegyeztetheto. A szegénységben élo noket és gyermekeket kiváltképp veszélyezteti az emberkereskedelem, melyet anyagi haszonszerzés által motivált és nemritkán a szervezett bunözésben is résztvevo emberkereskedok bonyolítanak. Az emberkereskedelem a szervezett bunözés egy súlyos formája, mely az emberi jogokat komolyan sérto cselekedetnek minosül.
Norvégia eloször 2003-ban indította el a Gyermek- és Nokereskedelem Elleni Cselekvési Tervét. Ez az akcióterv olyan intézkedéseket fogalmazott meg, amelyek védik és segítik az áldozatokat, meggátolják az emberkereskedelmet, és büntetéssel sújtják az ezt szervezoket.
2002-ben a norvég kormány etikai útmutatót bocsátott ki a köztisztviselok számára, annak érdekében, hogy meggátolja a szexuális szolgáltatások vásárlását, illetve elfogadását. Az állásfoglalás hátterében a nemzetközi prostitúció és a szexuális célú gyermek- és nokereskedelem problémájának felerosödése állt. Az útmutató világosan megfogalmazza azokat az etikai és erkölcsi elvárásokat, melyeket a norvég hivatalnokoknak és köztisztviseloknek szem elott kell tartaniuk.
Az útmutató megalkotása a kormány példamutatását kívánja hangsúlyozni. A munkáltatókként is funkcionáló hatóságok és a kormány ilyen módon kívánják magukra vállalni a felelosséget annak érdekében, hogy meggátolják azt, hogy embereket szexuális célú kereskedelem áldozataivá alacsonyítsanak le.