Norvégiában a vallás gyakorlása többnyire a magánszférához tartozik. A lakosság nagy része fontosnak gondolja a vallást, ez azonban nem nyilvánul meg a szervezett vallási közösségekben való aktív részvételben is. A lakosság mintegy 88 százaléka tagja a norvég államegyháznak, azonban csak 10 %-a vesz részt havi egy alkalomnál gyakrabban istentiszteleten vagy más hitélethez kapcsolódó rendezvényen.
A lakosság mintegy 5,9 százaléka egyéb vallási közösség tagja, 6,2 százaléka pedig nem tartozik semmilyen vallási felekezethez. Az államegyházon kívül a legnagyobb vallási és világnézeti csoportosulások sorrendben: a humanista mozgalom, melyet a Norvég Humanista Társaság (63 000) képvisel, az iszlám (60 000), a pünkösdista mozgalom (45 000), a római katolikus egyház (40 000), az evangélikus-lutheránus szabad egyház (20 000), a metodisták (13 000) és néhány kisebb szabad egyház.
A norvégok 1000 körül tértek át a keresztény hitre, mellyel viking portyáik és a keresztény Európával való kereskedés során kerültek kapcsolatba. Az angolszász egyház által irányított misszionárius tevékenység, továbbá német és dán hittérítők segítettek abban, hogy a kereszténység teret hódítson az északi mitológia isteneivel és a számik természetimádó vallásával szemben.
A keresztény Norvégia a római katolikus egyházhoz tartozott az 1537-ben bekövetkezett reformációig. 1842-ben feloldották a laikus igehírdetés tilalmát, és egy sor szabad egyházi mozgalom, a norvég egyházon belül pedig egy erős laikus szervezet jött létre. Ennek következtében a norvég egyház a konzervatív hitértelmezések és az aktív misszionárius mozgalmak erősődő hatása alá került.