Norvégia hivatalos nyelve a norvég nyelv, mely a germán nyelvek északi csoportjába tartozik, és szorosan kapcsolódik a dánhoz és a svédhez. Általánosságban véve a norvég, a dán és a svéd nyelvet beszélők könnyen megértik egymást.
Norvégia földrajzának és települési rendszerének köszönhetően számtalan helyi és regionális dialektus alakult ki, amelyek ma is jelentős szerepet játszanak a társadalomban. A norvég nyelvnek két hivatalos írott változata van: a bokmål (könyv norvég) és a nynorsk (új norvég). A bokmål alapja a dán-norvég közös nyelv. Az írott dán alapján fejlődött ki a Kelet-Norvégiában beszélt norvég kiejtéshez igazodva. A nynorsk nyelvet Ivar Aasen nyelvész alakította ki az 1850-es években számos különböző nyugat-norvégiai dialektusból kiindulva.
A bokmål és a nynorsk ma hivatalosan egyenrangú nyelvek, bár a bokmål valamelyest jobban elterjedt Oslóban és a nagyobb városokban. A nynorskot a lakosság közel 10-15 százaléka használja, főként a nyugati partvidéken, de hivatalos iratokban, irodalomban, a közszolgálati médiában és egyházi ügyekben is egyaránt használatos.
Jelenleg Norvégiában mintegy 20 000 embernek a számi nyelv az anyanyelve. A számi a finnugor nyelvcsaládba tartozik, és jelenléte Norvégiában feltehetőleg ugyanolyan régre nyúlik vissza, mint magáé a norvég nyelvé. A Kárášjohka-Karasjok, a Guovdageaidnu-Kautokeino, az Unjárga-Nesseby, a Porsanger, valamint a Deatnu-Tana és a Gáivuotna-Kåfjord észak-norvégiai területeken a számi hivatalos nyelvnek minősül és egyenrangú a két norvég nyelvvel.
Jelenleg megközelítőleg 110 különböző nyelvet beszélnek anyanyelvként a norvég általános iskolákban a nagyszámú nem norvég anyanyelvű bevándorló és menekült jelenléte következtében. Ma Norvégiában nemzetközi ügyekben az angol az elsősorban használt idegen nyelv, melyet a német és a francia nyelv követ. Ezenkívül megközelítőleg 4 000 halláskárosult használja a norvég jelbeszédet, melynek két fő változata van, amelyek a legrégebbi norvég siketiskolákban alakultak ki, az oslóiban illetve a trondheimiben.