A kormány képviseli a végrehajtó hatalmat. Legfontosabb feladata a törvényjavaslatok és a költségvetési tervezet Storting (norvég országgyűlés) elé terjesztése, valamint biztosítja a törvények végrehajtását a minisztériumokban. Tagjai a Storting képviselői közül kerülnek ki, élén a miniszterelnök áll. Formálisan a Király felkéri a választásokon legeredményesebbnek bizonyuló pártot, hogy alakítson kormányt vagy hozzon létre egy működőképes koalíciót.
A kormányhatározatokat formálisan péntekenként hozza a Király az Államtanácsban (azaz a Király és az Államtanács közösen hagyja jóvá). Minden királyi rendeletet a Király ír alá, és a miniszterelnök ellenjegyez.
Mind formálisan, mind ténylegesen a norvég kormánynak és különösen a miniszterelnöknek kisebb a hatalma, mint sok más nyugati országban. A legrangosabbnak tartott kormányzati pozíciók hagyományosan a miniszterelnöki, a külügyminiszteri és a pénzügyminiszteri.
Az államigazgatási teendők megsokasodtak, és ezért a törvényalkotói hatalom a Storting-tól fokozatosan átkerül a kormányhoz, nem ritkán pedig az illetékes minisztériumhoz. Norvégiát miniszteri irányítás jellemzi, ahol a minisztérium élén a politikai vezető, azaz a miniszter áll. A miniszterhez legközelebb a politikai államtitkár áll, aki helyettes miniszter is, valamint a politikai tanácsos.
A minisztériumok hierarchikusan épülnek fel. A hivatali szervezet élén a közigazgatási államtitkár áll, akit a főosztályvezető (ekspedisjonssjef), majd a főosztályvezető helyettes (avdelingsdirektør), illetve a osztályvezető (underdirektør) követ a ranglétrán. A hivatalokat a hivatalvezetők (byråsjef) irányítják. A köztisztviselők besorolása különböző ügyintézői és ügykezelői kategóriák szerint történik.