Hagyományosan a bíróságok képviselik a harmadik hatalmi ágat. Norvégiában az igazságszolgáltatást a következő bíróságok gyakorolják: Legfelsőbb Bíróság (Høyesterett), Legfelsőbb Bíróság Fellebviteli Bizottsága (Høyesteretts kjæremålsutvalg), fellebviteli bíróságok (lagmannsrettene), helyi bíróságok (tingrett), egyeztető bíróságok (forliksrådet), valamint a szakbíróságok. Norvégia hat területi igazságszolgáltatási körzetre (lagdømmer) és tizenöt bírói kerületre (lagsogn) van osztva.
A bíróságok viszonylag független hatalmi ágat képviselnek. Politikai szerepük két funkcióban figyelhető meg: tevékenységük egyrészt arra irányul, hogy a Storting (norvég országgyűlés) által hozott törvényeket a gyakorlatban alkalmazzák, másrészt ellenőrzik, hogy a törvényalkotói és végrehajtó hatalom teljesíti-e az elfogadott jogszabályokban előírtakat.
A bíróságok érvényteleníthetik azt a Storting által elfogadott jogszabályt, amely alkotmányellenesnek bizonyul. A bíróságok azon jogosultsága, hogy a Storting-ot felügyeljék, nem szerepel az alkotmányban, és ezért vitatható is. 1884 és 1918 között több ízben alkalmazták, így a Legfelsőbb Bíróság több radikális szabályozási reformot akadályozott meg. A bírói testület azóta tartózkodik e jogának gyakorlásától. Az általános igazságszolgáltatás bármely szintjén álló bíróság jogosult a jogszabályok jogérvényességének vizsgálatára, de az ilyen esetek végül szükségszerűen a Legfelsőbb Bíróság elé kerülnek.