A Storting (norvég országgyűlés) 1884, a parlamentarizmus bevezetése óta Norvégia legjelentősebb politikai testülete. Norvégiában négyévente tartanak országgyűlési választásokat, és a mandátumokat az arányos képviselet elve alapján osztják szét. A kormányt a király képviseletére a Storting képviselői közül választják.
A Storting-ban a többség bizalmatlansági szavazással lemondásra kényszerítheti a kormányt vagy valamelyik miniszterét. A Storting bármely képviselője bizalmatlansági indítványt nyújthat be, de maga a kormány is javasolhat bizalmi szavazást. Ha a kormány megszegi a törvényt vagy alkotmánysértő módon jár el, a Storting felelősségre vonhatja, erre azonban igen ritkán akadt példa az idők során.
A Storting formális felügyeletet gyakorol a kormányzás két legfontosabb eszköze, a törvényalkotói rendelkezések és a költségvetés fölött. A kormány többnyire a Storting elé terjeszti a törvényjavaslatokat és a tervezett költségvetést, melyeken általában csak apróbb módosításokat kell végezni, mivel a kormány vagy élvezi a parlamenti többség támogatását, vagy javaslatait már figyelembe vette, azzal a céllal, hogy eleget tegyen a parlamenti többség akaratának.
A Storting felügyeli a kormány munkáját. Az ellenőrzés legfontosabb eszközei: a bizalmi szavazás, a közjogi felelősségre vonás lehetősége, az Állami Számvevőszék vizsgálatai, valamint a közvetlen kérdések és interpellációk. A közvetlen kérdések óráján a Storting képviselői kérdéseiket közvetlenül a kormánynak tehetik fel, melyekre az illetékes miniszter válaszol. A válaszokat általában rövid vita követi.
A 169 választott képviselő mindegyike valamelyik politikai párt tagja.
A Storting élén egy hat főből álló elnökség áll. Egyre kisebb jelentősége van a ház ülésein zajló tárgyalásoknak és vitáknak, mivel az érdemi munka nagyobbrészt az állandó bizottságokban zajlik, itt készülnek tulajdonképpen a kormány által előterjesztett törvénytervezetek módosításait célzó javaslatok is. A frakciók mellett, a tizenkét állandó bizottság képezi a Storting legjelentősebb politikai testületét.
A Storting tagjait az arányos képviselet elve alapján a megyékben választják, azaz a megyék bizonyos számú képviselőt delegálnak a lakosság számának arányában.