Elég megérkezni az oslói Gardermoen repülőtérre, hogy az ember azonnal jellemző benyomásokat szerezzen a norvég mentalitásról. A reptér belső tere modern, de puritán; északian visszafogott, de barátságos.
A légikikötő épületében a szükséges fémelemeken kívül a födém és a tartógerendák is fából készültek, mi több, a belvárosba 200 km/h sebességgel zajtalanul besuhanó gyorsvasút, a Flytoget fotocellás kabinajtói is fából vannak. Környezetbarát modernizáció.
A metróállomás tiszta, szelektív hulladékgyűjtők mindenütt, hiába keresek graffitit a falakon, csak a menetrendeket és a térképes tájékoztatókat találom. A pontosság zavarbaejtő: ha a vonat érkezése 10:12-re van kiírva, a szerelvény ott lesz, még hóviharban is...
Oslóban süt a májusi nap, szombaton a kikötőben sütkérezik a fél város. A középkori település megmaradt tanúját, az Akershus erődöt beárnyékolja egy mellette horgonyzó, tízemeletes óceánjáró, míg blues hangja visszhangzik a régi gyártelepből modern, fiatalos városnegyeddé varázsolt Akerbrygge futurisztikus sikátoraiban.
A helyiek lazák és barátságosak, öltözetük könnyed és elegáns, a kommunikációban a minisztériumi vezető tisztségviselők épp oly fesztelenek, mint az utca embere. "Egy norvéggal egy perc alatt is össze lehet barátkozni, közel kerülni hozzá azonban évek kérdése" - világosít fel egy három éve Oslóban élő francia.
A norvég élettempó láthatóan nyugodt, nem sietnek, nem idegesek. Nem érezhető a városban a Kelet-Európában megszokott, furcsa vibrálás. A szolgáltatások kiszámíthatóak és színvonalasak (működnek az utcai telefonok, a busz kiírja, melyik megálló jön, tiszta a közvécé), az üzletmenet mind a munkahelyen, mind a piacon a bizalom elvére épül.
Az utcákon csak elvétve találni koldusokat, viszont május elsején a jól szituált középosztályt látom az Egyesült Államok iraki és Izrael palesztin politikája ellen tüntetni. Végigmasíroznak a Storting (parlament) előtt a Che Guevara-pólós kubai emigránsok, a Srí Lanka-i Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű szervezet mozgalmárai, végül a tolókocsisok menete fülsiketítő hangosbeszélőn kér még több jogot.
Nem könnyű tipikus norvég éttermet találni - mint kiderül, a norvégok a vendéglőbe járás helyett inkább maguknak főzik meg a helyi specialitásokat, a halételeket vagy a rénszarvashúst, és ha lehet, a vendéget is inkább saját otthonukba hívják meg.
A világtól való elvonulás vágya az életmód több szintjén is tetten érhető a norvégoknál: a tehetősebb emberek vidéki hétvégi házat tartanak fenn a hegyekben, hogy a természet lágy ölén pihenjék ki a városi munkát; a norvég városok nagy kiterjedésűek, a külvárosok gyakorlatilag egymástól elszigetelt kertes épületek (gyönyörű, színes faházak) hatalmas konglomerátumai; valamint a norvégok kedvenc hobbija a - gyakran egyéni - kirándulás.
Az oslói Tostrupkjelleren nevű újságíróklubban a rövid életű norvég Playboy magazin volt szerkesztője több sör között elmondja, hogy Norvégiát az elszigetelődés fenyegeti, az emberek féltik jólétüket és hagyományaikat a bevándorlók özönétől, amelynek veszélye immár valóban a küszöbön áll.
Ugyanakkor Norvégia a szegény országok felé nyújtott segélyezés GNP-ben mért arányában világelső - a minisztériumi tisztségviselők ezt meglepő módon nem gazdasági-politikai érdekekkel, s nem is csupán humanitárius okokkal magyarázzák, hanem nyíltan a norvég lutheránus keresztényi együttérzéssel.
A tolerancia a liberális tradíciók alapján messzemenően jár a kisebbségeknek, a másként gondolkodóknak (érdekes módon még Krekar molla, az al-Kaida-kapcsolattal vádolt Anszár al-Iszlám nevű szélsőséges iszlám szervezet szellemi vezetőjének könyve is a könyvesboltok kirakatában látható), ugyanakkor a konzervatív hagyományok szerint nem dukál az egészségtelen életmódnak. Június elsejétől a norvég vendéglátóegységekben már nem lehet dohányozni, alkoholt vásárolni pedig régóta csak kijelölt boltokban (vinomonopolet) lehet a nagykorúaknak.
Jó élni, jól élünk - talán ezzel jellemezhető a legtöbb norvég közérzete. Norvégia negyedik éve a világ életminőségi ranglistájának vezetője - az emberek havi átlagjövedelme 20-40 ezer norvég korona (616 ezer-1,23 millió forint) között mozog, ami messze az európai átlag felett van. Igaz, hogy az adók a magyaréval vetekedő nagyságúak, de ezért az állam jó minőségű szolgáltatásokat, megtakarításokat nyújt polgárainak.
Nem titok, hogy a norvég gazdaság mozgatóereje a kontinentális talapzatban talált olajkincs, amelynek kiaknázása az 1970-es évek óta zajlik. A Norsk Hydro olajipari cég előrejelzései szerint a készlet ilyen mértékű kitermelés mellett még legalább 3 évtizedig elegendő, és már dolgoznak a hosszú távú termelési módozatokon, nem beszélve a gáz-, szél- és vízenergia, valamint a hidrogén hasznosításával kapcsolatos kísérletekről.
Nagy hangsúlyt fektetnek a norvégok az új technológiák alkalmazására, a modernizációra. A Telenor telekommunikációs vállalat például még Nyugat-Európában is futurisztikusnak számító munkamódszerekkel és technikai apparátussal dolgozik: munkatársai nem irodákban, hanem projektbe szerveződve, laptopok és mobiltelefonok segítségével, mobilisan dolgoznak, nem szólva az épület berendezéséről...
Henrik Ibsen, Jan Garbarek, Roald Amundsen népe büszke viking múltjára, nagy tisztelettel veszi körül az oslói palotájában élő királyi családot, és féltve őrzi - a svédektől 1905-ben nagy nehezen megszerzett - nemzeti önállóságát.
Az MTI Panoráma engedélyével - Maráczi Tamás